Az emberek többsége már akkor bajban van, ha egy új hajszárítót vásárol, hiszen nem tudja, hogy pontosan mire is van szüksége, hogy az adott modell vajon kielégíti-e a vágyait. Egy autó vásárlásánál ez hatványozottan így van, egy targonca esetében pedig teljes a tanácstalanság, feltéve persze, ha nem foglalkozunk már huzamosabb ideje a dologgal.

Bizony nem volt mindig kötelező a jogosítvány a targoncavezetéshez és a munkavédelmi oktatások is ritkaság szánba mentek még 40 évvel ezelőtt. De ne sírjuk vissza ezeket az időket, nagyon felelőtlen dolog volt valakit csak úgy felültetni egy targoncára, mondván van némi érzéke a vezetéshez. Bár a targoncavezetés koránt sem bonyolult feladat, de ha nem sajátítjuk el az alapokat és szerzünk némi rutint, akkor bizony balesetek forrása is lehet.

A világ első targonca kiállítását 1948-ban Londonban rendezték meg, úgy mutatták be az új idők nagy hírnökét, mint "gépesített izom”. Már a kifejezés is gyönyörű, hiszen benne van, hogy az ember meghosszabbításáról beszélünk, kvázi egy protézisről, amivel sokkal több munkát fogunk tudni elvégezni, mint korábban. A targoncák nem ezen a kiállításon bizonyítottak először, a háborúban derült ki kulcsfontosságú szerepük, de csak pár évvel a békekötések után lehetett hivatalosan is beemelni őket a gazdaság vérkeringésébe.

Miután a targoncát úgy találták ki, hogy nehéz súlyokat, akár kemény tonnákat, emeljen fel, így felépítése is speciális.  Ez a szerkezet valójában teljesen egyedi, más benzines vagy árammal működő közlekedő géppel nem összehasonlítható. Gondoljunk csak arra, hogy ezekhez a gépekhez tervezték a raklapot, ilyet azért kevés egyéb munkaeszköz mondhat el magáról.

Mi kell vajon ahhoz, hogy valami nehéz súlyokat emeljen meg? Ha a fizika berkein belül maradunk, akkor magától adódik a válasz, hogy mindenekelőtt ellensúly kell hozzá. A targonca esetében az ellensúly egy nehéz öntöttvas tömb, amely a targonca hátsó részére van felfogatva. Célja hogy a felemelni kívánt tömeg súlyát ellensúlyozza, ha hátulról tekintünk egy gépre rögtön látni fogjuk, kivéve persze, ha el van bújtatva. Erre is van példa bőven.

A munka ünnepe minden évben tízezreket mozgat meg, kivonulunk a városaink parkjaiba és zenés mulatságokkal, no meg sok sörrel és virslivel emlékezünk meg a jeles napról. Vannak dolgok, melyek hiányában ez az ünnep egészen máshogy festene, vagy talán meg sem ülnénk, már csak azért sem, mert nem lenne időnk rá, ilyen a targonca is. A targonca és ne felejtsük el a targoncavezető, aki egy tanfolyam és sikeres vizsga után profi módon irányítja az engedelmes gépet.

A targonca gazdasági szerepe gyakorlatilag beláthatatlan, nyugodtan mondhatjuk, hogy történelemformáló, hiszen a logisztika elsődleges mind a kereskedelemben, mind a háborúkban. Aki gyorsabb az nyer, mert előbb tudja az árút vagy másik esetben a fegyvereket a célhelyre szállítani. Az emberi munkaerő géppel való kiváltása, vagyis a gyorsabb anyagmozgatás így meghatározta egész újkori történelmünket.

Ha utána nézünk a targonca szó történetének, eredetének, akkor három egymás mellett élő jelentésre is bukkanunk, melyeket egymással párhuzamosan használtak a magyar nyelvben elődeink. A legrégibb jelentése szerint a targonca „egykerekű taliga, melyen holmit ide-oda szoktak tolni”. Másik valamivel későbbi változatában már „kétkerekű taliga, melynek két rúdja közé egy lovat szoktak fogni.” Ezek a jelentések először a 16. században bukkannak fel, de együtt élésükre, csak a 17. századtól vannak írásos nyomok, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne akár sokkal régebbi is a dolog.

Laikusként az ember, ha a targoncára gondol, akkor a képzeletében leginkább egy sárga színű, furcsa formájú, méretét tekintve leginkább kicsinyke munkagép jelenik meg. A targoncák azonban olyanok, mint az autók, számos fajtájuk létezik, a teljesség igénye nélkül, nézzünk pár fontosabbat, hogy érzékeltessük a munkagépek sokféleségét.

Mint minden csodálatos dolgot úgy a targoncát is számos mítosz veszi körül, melyek hol kedvező színben tüntetik fel kedvenc rakodómunkásunkat (ez is sztereotípia), hol pediglen ellenkezőleg: méltatlanul beszélnek róla. Az igazság azonban olyan dolog, hogy előbb nem utóbb napvilágra kerül, még akkor is, ha a targoncákról van szó.

A targoncázás mindig is férfiszakmának volt titulálva, legalábbis az általános vélekedés ezt látszik igazolni, holott ez nem feltétlenül és nem mindenhol állja meg a helyét. Az első magyar női targoncás egy szocialista író visszaemlékezéseiben bukkan fel és nem is akárhogy: a hölgy szimbolikus jelentéssel bírt a 70’ években.

A világ legnagyobb intralogisztikai kiállításán, a CeMAT 2014-en minden eddiginél több új termék és targonca képviseltette magát. A kiállításon jelölik ki az „Év nemzetközi villástargoncája” (IFOY) díjért indulható gépeket is. Már a nevezésre sem egyszerű szert tenni, hiszen a szakmai zsűri csak a legjobb innovációk legjobbjai közül választja ki a versenyre érdemeseket. Az IFOY többek között értékeli a minőséget, a technológiát, a dizájnt, az ergonómiát, a kezelhetőséget, a biztonságot, a költséghatékonyságot és a fenntarthatóságot, és ez csak néhányat a fontosabb kritériumok közül.