A tudós társadalom kevés dologban ért egyet, van valami ami kivételt képez ez alól, mégpedig, hogy az emberi fejlődés perspektívájából a legfontosabb találmány a kerék volt.

Ha nincs kerék, úgy targonca sincsen, ahogy sok más egyéb sem. A kerék tehát egy felettébb fontos dolog, főleg azért mert jól gurul, esetenként meglehetősen gyorsan és itt kezdődik a probléma: a guruló kereket valahogy meg is kell állítani.

A fékezés minden közlekedő jármű nyilvánvalóan elengedhetetlen eleme, a targoncák azonban még kicsit speciális helyzetben is vannak: mivel hatalmas súlyok megmozgatására vannak kitalálva így a féknek, pontosan a fékrendszernek is tökéletesnek kell lennie. Ha a targonca nem tud ugyanis kellő időben megállni, akkor nem egy fának ütközik, hanem jobb esetben egy méregdrága árukészletet söpör el, rosszabb esetben pedig emberi baleset történik.

Fontosabb féktípusok

Azt tudjuk, hogy a targoncák felépítését az elvégzendő feladat vagy munkafolyamat határozza meg, speciális kialakításukból következik, hogy a különböző targoncatípusok fékrendszere és fékezési módja is más és más:

A robbanómotoros villástargoncák üzemi féke lehet mechanikus belső dobfék (ezt ma már a legritkább esetekben alkalmazzák) hidromechanikus belső dobfék és olajban futó többtárcsás fék. A belső dobfékeket régebbi elektromos vezetőüléses homlokvillás targoncákon alkalmazzák. Az olajban futó többtárcsás targonca féket és a hidromechanikus rendszereket pedig nagyjából minden másnál. Mostanában már nem csak a benzines munkagépeknél, de egyre jobban terjed a hidrodinamikus és elektromos targoncákon is.

Hogyan működik

Kívülről nézve ugyanúgy mint minden más fék, lábbal le kell nyomni a pedált. Tehát a hidrodinamikus és elektromos, valamint a hibrid targoncahajtásnál az olajban futó féket ugyanúgy a vezető hozza működésbe a fékpedálon keresztül. Ez a fékrendszer a kis karbantartási igénye miatt is kezd egyre jobban elterjedni. Nem utolsó sorban pedig a rövid féktávolság és a biztonság miatt kedvelt.