Ha utána nézünk a targonca szó történetének, eredetének, akkor három egymás mellett élő jelentésre is bukkanunk, melyeket egymással párhuzamosan használtak a magyar nyelvben elődeink. A legrégibb jelentése szerint a targonca „egykerekű taliga, melyen holmit ide-oda szoktak tolni”. Másik valamivel későbbi változatában már „kétkerekű taliga, melynek két rúdja közé egy lovat szoktak fogni.” Ezek a jelentések először a 16. században bukkannak fel, de együtt élésükre, csak a 17. századtól vannak írásos nyomok, ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne akár sokkal régebbi is a dolog.

Érdekes, az előzőektől némileg eltérő jelentésmezője a harmadik variáció, amit a hadászatban használtak és egész Európában, de legalábbis a környező országokban elterjedt volt. Ebben az esetben a targonca az ágyú-kocsi első részét jelölte, ami az ágyú vontatásának a szerepét is betöltötte egy úttal. Fontos, hogy ebben az esetben bukkan fel vagy érezni legtisztábban, hogy a targonca névben benne van az erő kifejtés is, vagyis itt jelöl elsőként nagy súlyok megmozgatására alkalmas eszközt a szó.

A szó régebbi jelentéseiből is kitűnik, hogy valamikor, a mai targoncák ősei nem voltak alkalmasak emelésre, csak szállításra voltak használhatók. Kvázi az emberi erő gépi helyettesítésére szolgáltak, ami  a mai napig is igaz, csak most már modern formában.

Érdekesség még, hogy a tájnyelvben a targonca sok helyütt, mint a talicska szinonimája szerepel. Az, hogy egyáltalán nem a népi, olykor túlbuzgó leleményesség véletlen torzításáról beszélünk ebben az esetben, jól mutatja, hogy az első gépesített targoncák is úgy működtek, mint egy talicskák. Ha úgy tetszik az első targoncák motorral hajtott talicskák voltak, amelyek azt a célt szolgálták, hogy az embernek ne kelljen erőt kifejteni, csupán kövesse a gépet, amely az árút mozgatta. Akár egy talicskát két rúdnál meg kellett ragadni, amivel egyúttal irányítani is lehetett a mozgást, de a többit már a targonca végezte. Az első targoncák tehát, ha úgy tetszik a talicskák voltak.