Sajnos az esetek nagy többségében nem szeretjük a munkát, amit nap, mint nap végzünk akár hosszú éveken, vagy rosszabb esetben évtizedeken keresztül. Ez általában látszik is rajtunk, járásunk lelassul, hátunk beesik, arcunk pedig minden nap szomorú ábrázatot ölt, amikor battyogunk hazafelé munkahelyünkről. Vajon miért van az, hogy a targoncavezető mosolyog?

Bizony, aki látott már targoncavezetőt sétálni, az rögtön megismeri, járása elegáns, sőt hetyke, arcán minden esetben önbizalommal teli mosoly ül, szemében pedig a boldog várakozás csillogása ragyog. A targoncavezető azért ilyen, mert szereti a munkáját és ezért boldog. Nem nyűg és nem fáradalom számára a mindennapi tevékenysége, ami ugyanis a legfontosabb ezzel a szakmával kapcsolatban, hogy hiányzik belőle a mindennapok monotóniája.

A legtöbb szakmáról ez nem mondható el. Félre értés ne essék, semmilyen munkát nem akarunk kritizálni, de tény, hogy egy tanárnak minden nap leadni ugyanazt a tananyagot egy idő után unalmas, ahogy egy gyárban is elviselhetetlenné válik egy idő után ugyanannak a munkafolyamatnak az elvégzése. És természetesen még számos példát hozhatnánk a nem kifejezetten izgalmas állásokra.

A targoncavezető is hasonló dolgokat csinál minden nap, de van egy fontos különbség, kívülről talán nem is látszik, de neki minduntalan új feladatokat kell megoldani, minden emelendő tárgy egy új kihívás, melynek meg kell felelnie, így munkája nélkülözi az egyhangúságot. A feladat sikeres teljesítése pedig boldogsággal tölti el az embert, ezért mosolyognak hát a targoncavezetők hazafelé menet. Elégedettek.

Az elégedettség pedig fontos dolog, a boldog élet elengedhetetlen kelléke, és aki érez csupán csak egy kicsi affinitást a targoncavezetéshez, bizony nem több, mint egyetlen lépésre áll ettől. A targoncavezetői jogosítvány megszerzéséhez nem szükséges ördögi ügyesség, ráadásul a tantárgyak izgalmasak is, tehát amíg megtesszük azt a bizonyos lépést az elégett munkavégzés irányába, addig sem fogunk unatkozni egy pillanatig sem.