Ezelőtt húsz évvel volt egy mondás: ha feldobunk egy követ, biztos, hogy autószerelő fejére esik. Nem véletlenül kapott szárnyra ez a jópofa mondás, hiszen akkoriban nagyon divatos szakma volt az autószerelés. Ma mondhatnánk ugyanezt ügyvéddel, szakáccsal, újságíróval, egyszóval sok mindennel, de targoncavezetővel biztos, hogy nem.

Érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon miért van több buszvezető, vagy teherautósofőr, sőt kamionvezető, mint targoncás. Talán csak pilótából vannak kevesebben, de miért? Igény az ugyancsak lenne rá, nem véletlen, hogy amióta jogosítványhoz kötötték a munkáltatást, azóta hiányszakmának számít a targoncás.

Vicces, de ennek egy oka van, az emberek többsége ódzkodik, vagy éppen fél a targoncavezetéstől. Az utcán való sofőrködébe valahogy inkább bele merünk vágni, lévén, aki autóbuszvezetőnek vagy kamionsofőrnek jelentkezik, az általában már rendelkezik „B” kategóriás jogosítvánnyal vagyis valamennyire ismeri a dörgést.

Annál is érdekesebb ez, mert a targoncavezetést, mindig is körbevette valamiféle romantika, nem csak munkáltatói, de munkavállalói oldalról is népszerű lenne ez a szakma, csak éppen kevesen űzik. Más ok nem jöhet szóba, mint az, hogy az emberek tartózkodnak tőle, mondván, mégis csak egy olyan gépet kell vezetni, amely akár több ezer kilós súlyokat is képes megemelni. Ráadásul, nem csak felemelni kell, de lavírozni is vele, az adott esetben szűk folyosókon.

Mi van, ha leesik és összetörik az amit felemeltünk? Nem fog, a targonca biztosan végzi a dolgát, ezek a munkagépek úgy lettek kitalálva, hogy maximális megbízhatóság mellett üzemeljenek. Ha nem követünk el nagy hibát és odafigyelünk a munkánkra, akkor nem történhet semmi probléma. Akinek pedig megvannak az általános fizikai adottságai és nincsen testileg valamilyen módon korlátozva egész biztosan el tud végezni egy targoncavezetői tanfolyamot és sikeres vizsgát tud tenni. Ne féljünk hát, vágjunk bele a targoncavezetésbe.